Demus Péter írasa a kérészekről

A kérészek kivétel nélkül a vízben fejlődnek, s mivel gyenge repülők, legtöbbször a víz közelében tartózkodnak. A lárváik csak oxigéndús vízben élnek meg, ezért a fajok túlnyomó többsége folyóvízben fejlődik. A lárváik teste hasonlít a kifejlett állatéhoz,ícsak szárnyaik hiányzanak, de megtaláljuk rajtuk a szárnyhüvelyeket. A lárváknak erős rágó szájszerveik vannak. Nagyobb részük ragadozó. A lárvák feltűnő szervei a légzésre szolgáló ún. trachea-kopoltyúk, amelyek lemez alakban vagy rojtos pamacsokban rendszerint a potroh két oldalán helyezkednek el. A lárvák többnyire a kövek között élnek, fejlődésük 1-3 évig tart. A fejlődés befejeztével a víz színén vagy a kiálló köveken vedléssel alakulnak át. A legtöbb faj esetében a lárvából kikelő állat, bár már szárnyai vannak és repülni is tud, még nem ivarérett. A legyes szaknyelvben ez a „dun” állapot. Ezt a fejlődési formát szubimágónak nevezik. Az imágótól csak szárnya szürkés vagy zavaros színével és fejletlen ivarszervével tér el. ( Van, ahol ez az alak kimarad: pl. tiszavirág nősténye) A vedlés befejezése után a szubimágók a víz körüli fákra, növényzetre repülnek. Itt fajonként eltérően, azonnal, 1-2 óra vagy 1-2 nap alatt alakulnak újabb vedléssel imágóvá. Sem a szubimágó sem az imágó nem táplálkozik. Az imágó rendszerint a délutáni vagy kora esti órákban nászrepülést végez. A víz fölött fel-le táncolva a levegőben lesik a hímek rajokban a nőstényeket. A levegőben párosodnak. A nőstény párzás után, repülés közben potrohát vízbe merítve rakja le a petecsomóit. Többnyire a petékből kikelő lárvák telelnek át. Európában 14 családban mintegy 60 fajuk él.

Horgászként 14- 15 faj jelentős. Ezek jellegzetes alakjukkal, tömeges megjelenésükkel kerültek az előtérbe. Közülük mutatok be párat.
(Rovaralaktani kifejezések: imágó-kifejlett egyed, lárva-nimfa,)

Tiszavirág (Palingenia longicadua):


A legnagyobb európai kérészfaj. Agyagos medrű, lassú folyású folyókban egész Európában elterjedt volt. A folyószabályozások és a szennyezések jelentősen visszaszorítottak és megritkították. A Tiszában és mellékfolyóiban (Körösök) szerencsére még mindig tömeges. Kisebb számban még fellelhető a Dunában, a Rábán sőt még a Sióban is. VI. hónapban rajzik.



Dunavirág (Polymitarcis virgo):

Hazánk második legjelentősebb kérésze. Méretben nem sokkal marad el legnagyobb fajtól. Tömegesen él a Duna, Rába, Dráva, Vág, Garam vízrendszerében. Rajzása VIII. hó közepén van. Tömeges megjelenése idején a halak hasonlóan viselkednek, mint a tiszavirágzásnál. A Rába felső szakaszán időnként hatalmas rajzásokat figyelhetünk meg.





Májusi légy-dán kérész (Ephemera danica):

A pisztrángozás legjelentősebb kérész faja. Egész Európában előfordul, itthon a hegyvidéki és a gyorsabb folyású dombvidéki patakokban találjuk meg. Nagyon érzékeny a vízminőségre, csak a tiszta oxigéndús (pisztráng-szinttáj) vizekben találja meg életfeltételeit. Ahol él, ott tömeges rajzása idején (május vége-június eleje) szárazlégy kivitelű utánzataival a hatalmas pisztrángok is foghatók. Testhossza: 25-30 mm.




Ephemera vulgata:

Az előző fajnál kisebb, színezete és külalakja nagyon hasonló. Élőhelyében különbözik csupán, mert nálunk inkább a síkvidéki lassú folyású patakok lakója. A hegyaljai folyókban (márna-szinttáj) is honos. Megjelenése sehol sem olyan tömeges, mint a májusi légynél. Az Ipoly felső szakaszán szép populációja él.





Baetis-fajok:

A leggyakoribb a Baetis rhodani. Nálunk is gyakran találkozunk vele. Ezek a fajok szúnyog nagyságú állatok. A hátulsó szárny nagyon kicsiny. A szubimágó szárnya szürke vagy sötét szürkésbarna. A szürke húzott kacsalégy egyik fő "mintája". 35 faj ismert Európában. A lárváját gyakran találjuk köveken. A fácánfarok nimfa alanya. Rajzásuk egész tavasszal, nyáron tart, emiatt jelentősége a legyezés során igen nagy.




Ephemerella-fajok:

5 Európai faj ismert. Legjelentősebb az E. ignita. Három faroknyúlványa van, ami a légykötéshez hasznos infó. A pisztrángrégióban nagyon elterjedt, gyakran találkozhatunk vele. Közepes méretű: 6-10 mm-es testhosszal. Rajzása VI.-IX. hóig tart.




Caenis-fajok:

A család jellegzetessége a hátsó szárny szinte teljes hiánya .Három farok-nyúlványuk van. Igen aprók, testhosszuk 3-5 mm. A pérek jellegzetes tápláléka. Okkersárga teste és a szubimágó fehéres szárny könnyen utánozható. Elterjedt faj, rajzása V.-VIII.hó végéig.



Heptagenia- fajok:

11 európai faja van. Közepes méretű: 12-15 mm. Rajzása V.hó elejétől IX. hó végéig tart. A lárva már kora tavasszal jelentős haltáplálék.



Rithroginea germanica-márciusi barna (March Brown):

A vizeinkben legkorábban megjelenő gyönyörű kérész . A földrajzi fekvéstől függően III.hó közepétől IV.hó végéig találkozhatunk vele nagyobb számban. A szubimágó szárnya mintázott, ami fő a jellegzetessége. Indikátor fajként kezelik, mert kiválóan mutatja a vízszennyezéseket.



Végül szeretnék egy rövid összefoglalót arról, hogy a legyeink elnevezése mely kérészeket jelenti. Az angolszász nevek többnyire összefoglaló elnevezések. Egy légyforma több rovart is takar. Az amerikai kontinensen élő fajokat kihagyom a felsorolásból, mert számunkra érdektelen. A nemeket, családokat sorolok fel többnyire. Az ismert 40-50 elnevezésből a legismertebbeket válogattam össze.

Blue Dun: Baetis sp.
B.W.O. : Ephemerella sp., Baetis sp.
Hendrickson: Ephemerella sp.
Mayfly: Ephemera danica
March Braun: Rethroginea germanica
Red Quill: Ephemerella sp., Rhithroginea sp.
Yellow Dun: Ephemerella sp., Stenacron sp.


Demus Péter írasa
Forrás:http://www.legyezohorgasz.hu/kereszek.html